|
2015-05-10 20:49:16, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Egyedül az éjszakában.
Egyedül az éjszakában...
Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog.
Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok.
Megpihen a természet, szendereg a táj.
Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét.
A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét.
Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér,
Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj.
Lágy suttogással köszönt néhány falevél.
A közelben hangosan béka kuruttyol,
A fű közül, a tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott,
Vidáman táncolnak tükrén a hullámok.
A partról szomorúfűz halvány sziluettje,
Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A Holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom,
Megpróbálja lemosni, a szomorúságom.
A csillagok is huncutul rám kacsintanak,
De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok,
A sötétség feketén köröttem\' imbolyog.
Kézen fog a magány, ő kísér utamon,
Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
(számomra ismeretlen szerző)
Tóth Attila:
Álommanó
Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.
Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.
Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.
Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.
Őrzöm az álmod...
Itt alszol mellettem, hallom szuszogásod.
Itt fekszel az ágyon, s én őrzöm álmod.
Rögtön tudom, ha rosszat álmodsz,
morogsz, rúgkapálsz, akkor is harcolsz.
Ám, ha nyugodt az álmod,
kisimul minden kis ráncod.
Elnyújtózik tested,
elfoglalod helyed,
mely egyben az én helyem,
s, én a székből nézem.
Figyelem álmodat,
pihenő, szép arcodat,
nézem alakod,
melyet Rubensire alkotott,
a természet.
Melyet oly szívesen nézek,
és érintek.
Ébren, s, ha alszol is,
mindent megtennék érted.
Mert éjjel - nappal
szeretlek téged.
Krancz Béla
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Klementinától kaptam |
|
|
|
Címkék: szomorúságom, kacsintanak, ringatódzik, tovanyargal, elnyújtózik, noszolyákon, ráragasztja, szuszogásod, kiválasztja, holdfénytől, suttogással, megpróbálja, neszezéssel, holdfényben, ismeretlen, egyedüllét, elmondható, szépségtől, elfoglalod, szomorúfűz, sziluettje, víztükörre, türelmesen, rúgkapálsz, repüléssel, álomporral, éjszakában, tekintetem, hallgatom, elszórtan, éjszakája, kuruttyol, körülötte, mellettem, megtennék, táncolnak, tóparton ülök, távolba merengve, éjszaka zenéjét, hullám partot, éhes denevér, közelben hangosan, tücsök zenével, holdfénytől ezüst, partról szomorúfűz, ezüst víztükörre, lelkem ennyi, lelkem bánatát, sötétség feketén, egyedüllét terhét, szépen vetett, mesék zsákja, Tóth Attila, Krancz Béla,
|
|
Offline
